Várak és várromok Magyarországon

 

 

 

 

 

 

 

A várakról

A vár védelmi célból emelt erődítmény, megerősített épület vagy épületcsoport. A várak fénykora a középkorban volt, a feudális széttagoltság idején. A tűzfegyverek elterjedésével (15-16. század) a várak jelentősége csökkent, a helyét az erődök és erődrendszerek váltották fel...

Építésének helyét a védekezés jellege, a természeti körülmények kihasználása határozza meg. A várakat általában forrás vagy más édesvizű vízlelőhely közelében építették. Előfordult, hogy a várakat szirtekre építették. Ez is védelmi szempontot szolgált, mert a nehéz ostromgépeket nem lehetett feljuttatni a meredek lejtőn, ezért elég volt csak egy falat építeni és ahol gyengébb volt, ott toronnyal megerősíteni. Az állandó települések létrejötte után a fontosabb gazdasági központokban és uralkodói székhelyeken épültek várak...

Forrás

Budai Várnegyed


A Budai Várnegyed Budapest I. kerületének egyik városrésze Vár néven. 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján Budai Várnegyed néven szerepel. Területén számos középkori eredetű műemlék, valamint 17–18. századbeli lakóházak és középületek található. A Budai Várnegyed három fő része a Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed

A kicsi vár (így nevezték) vagy röviden Várnegyed mellett a másik gyakori elnevezés egyszerűen Budai vár vagy – hivatalos névként is – Vár. E két utóbbit azonban nem árt egyértelműsíteni, hiszen szűkebb értelemben olykor csak a Budai Várnegyed déli felét alkotó Budavári Palotát értik rajta. Ugyanúgy, ahogy a Budai Várnegyed kifejezés alatt is olykor csak az északi részt, a történelmi lakónegyedet értik.

1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint "pesti Újhegyen", a mai budai Várhegyen. 1246-ban a várható újabb mongol támadás miatt felgyorsult az építkezés. 1255-ben IV. Béla oklevelében, mint megépített várat említette már.

Forrás

További cikkek

Siroki vár

A Mátra keleti részén egy magányos vulkáni hegycsúcs, a 296 m magas Várhegy tör az égbolt felé, rajta Sirok várának falaival. A siroki vár legrégibb története és nyoma még az avarok idejére nyúlhat vissza, akik (egyes feltételezések szerint) a védelemre oly kitűnően alkalmas Várhegyet, megerősítették, és állandó állomáshelyet telepítettek ide. Uralmuk után a VIII. század idején a benyomuló szláv törzsek szállták meg, és saját céljaiknak megfelelően átépítették.

A vár szerkezete

A riolit(dácit)tufa sziklára épített, szabálytalan alaprajzú fellegvár két részre tagozódik: alsó és felső várra

Az alsó vár

A vár legrégibb, legősibb területe, amely keletkezése óta számos átalakuláson ment át. Délnyugati és északkeleti sarkain egy-egy ötszög alakú ún. olaszbástya helyezkedik el. A falakat ágyúlőrésekkel tagolták. A déli bástya melletti falak átlag vastagsága 2,20-2,50 m vastag, míg az északié 3,30-3,50 m. A vár főbejárata az északi fal kiszögelésének védelmében helyezkedett el. A kapu előtt kettős farkasvermet tártak fel, mely alapján kiszerkeszthető az eredeti, ellensúlyos felvonóhíd szerkezete. A kapu felett Rómer Flóris feljegyzése szerint Országh Kristóf várépítési munkájára emlékező felirat volt látható.

Az alsó vár területén istálló céljaira használt épület maradványai fedezhetőek fel, amely részben a sziklába mélyesztve, részben falazással készült. Az északi részben vázas faszerkezetű épületek állhattak, amelyeknek a cölöprúd helyei ma is megtalálhatóak. A vár egyik érdekessége a bejárat mögött elhelyezkedő gabonatároló verem, amelynek felső beöntő nyílása és oldalsó ajtaja ma is jó felismerhető. A vár ivókútja/ciszternája jelenleg is látható. A feltárás még nem jutott el a fenekéig, így vízforrása még nem ismert, ahogy az a legenda sem, mi szerint a falából menekülő járat vezetett ki a várból. Az alsó várból a kb. 12-13 méterrel magasabban fekvő felső várba egy sziklába vésett meredek, 10 méter hosszú, 2 méter széles gyalogút vezet. A felvezető lépcső alatt nagyméretű üreget alakítottak ki, feltehetően állattartási célra.

Felső vár

A felső várhoz vezető gyalogút három ágra szakad. A középső rész közvetlenül a felső vár nyugati részébe vezet, a két szélső út pedig a vár alatt körbehúzódó alagutat alkot, amely valószínű borospinceként szolgált. Egy függőleges járaton át lehetett felhúzni a hordókat és az ott tárolt egyéb terményeket. A pince keleti végében egy szintén feltáratlan lejtős járat mélyül a szikla alapzatba, mely a néphit szerint az egri várral kötötte össze az erősséget. A keleti pincefeljáró a felsővár "Mulatópalotának" hívott épületébe érkezik. A felsővár téglalap alaprajzú területének sarkait is 18x18 méteres, feltehetően több emelet magas bástyák védték, ágyúlőrésekkel. A délkeleti oldalon helyezkedik el a "Mulatópalota", míg az északi falak alatt húzódik a vár legvadregényesebb része, a kazamata-alagút. A járatok zegzugosan behálózzák az északi sziklafalt, ablakokkal, kéményjáratokkal, ajtó- és rekesztőfal fészkekkel szabdalva. A figyelmes látogató még egy páncélinges vitéz rajzolatát is felfedezheti a lejárat aljában a falon. A felső vár várfalai átlag 1,5 m vastagok. A déli, falu felőli oldalon 25-30 méteres magasságot elérő meredek sziklafal is védte a várat a támadástól.

A várat az északkeleti oldalon külső sánc, és egy kb. 4 méter mély, 4-5 méter széles sziklába mélyesztett árok, falszoros is védelmezte.

Forrás

Sárospataki vár

A Sárospataki vár vagy Rákóczi-vár egy középkori vár, Sárospatak legjelentősebb műemléke.

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a XV. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a "belső várat", rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kívülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.

Halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után az örököseié lett. 1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentős építkezésbe kezdett:

1617–1618-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerősítették a templom északi falát is. 1642-től a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetővel, sarkain négy őrtornyocskával.

1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség. 1702-ben a császáriak a külső várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlő fejedelem 1708-ban ide hívatta össze az országgyűlést. A Rákóczi-szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-től a Windisch-gratz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a XVIII.-XIX. században erősen átépítették.

Forrás