A magyar nép 2000-ben ünnepelte államalapításának ezredik évfordulóját. A magyarságot végleg letelepítõ és napjainkig megtartó döntés - Géza fejedelem és fia, Szent István király életmûve - az emlékezés évében a magyar kultúrát szolgáló ünnepi programok helyi, országos, sõt a határainkon túl nyúló kezdeményezések megvalósítására kötelezte az utódokat.
A mindenkor élõk felelõssége, hogy az õsi értékeket megismerjék, megismertessék és éltessék tovább. Több év távolából mi, õsi kultúránk hagyományõrzõi úgy látjuk, hogy a honfoglalás, majd az államalapítás kiemelt évfordulóján sem erõsödött a múlt tisztelete. Az állami ünnepségeket átszõtte a kicsinyes napi politikai érdek, elnyomva és méltatlanul elhallgatva azt a tudást, azt az erõt, azokat az évezredes értékeket, amelyek megalapozták magyar kultúránkat, és meghatározzák magyarságunkat ma is.

A bodrogközi kistérség a helyi ünnepségsorozatok mellett maradandó, még újabb emberöltõkig ható program megvalósítását vállalta fel.

A régi magyar kultúra élõ múzeumát létrehozva a kistérség, a régió, de reményeink szerint egész Kelet-Magyarország számára egy történeti zarándokhelyet teremtettünk a Bodrogközben, amelynek hatása átnyúlik a határainkon túl élõ magyarok lakta területekre is.

A VIII-IX. századtól követhetõ õsi magyar kultúra tárgyai, mesterségei, életmódja éppúgy megelevenedik, ahogyan az államalapítás és az azt követõ évszázadok változó kultúrája.

Történelmünk minden korszaka nyomot hagyott a térségben.

A Tisza és Bodrog ikerfolyók - mint Ázsia nagy kultúrateremtõ folyamközei - által közrefogott tájegység is varázslatos bölcsõje volt az Európa közepén kialakuló emberi kultúrának. A terület ura és oltalmazója, a víz, átkarolva védelmezte az emberlakta szigeteket. Az õsidõkben kezdõdött itt az ember küzdelme az életért, a földért, a Bodrogközért a Bodrogközzel. Nyomait õrzi a halmok homokja - kõvésõk, kõbalták, edénycserepek, õrlõkövek - Agárd, Kenézlõ, Zalkod, Zemplén, Abara, Nagyráska határában. Késõbbi idõkbõl réz- és bronzeszközök - kardok, vésõk, karperecek - Karád, Viss, Kenézlõ, Cigánd, Bodrogszerdahely, Szomotor, Nagykövesd térségében.

A kelták jelenléte után az emberi mûvelõdés európai meghatározója, Róma katonai és kereskedelmi hatása is érezhetõ.

A sztyeppei lovas népek nagy keleti bölcsõjébõl a népvándorlás korában induló hunok az Alföldön építették fel hatalmas birodalmuk központját.

A távoli keletrõl induló avar nép közel 300 éves alföldi birodalmának is része volt a Bodrogköz. Ezzel egy idõben telepednek meg itt a szláv népcsoportok is.

Keletrõl érkezett a nagy lovas kultúra végleg letelepedõ és napjainkig itt élõ népe, a magyar. Ma már a tudomány által is elfogadottan bizonyított, hogy a magyar nép nemzeti történelme a Bodrogközben és a Felsõ-Tisza vidékén kezdõdött. A honfoglaláskor a Kárpátok hágóin át Etelközbõl érkezõ magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építi ki elsõ hatalmi központját. Itt tervezik és irányítják az új haza teljes elfoglalását. E kor leggazdagabb leletei Karos, Kenézlõ, Zemplén, Bodrogszerdahely, stb. településeken kerültek elõ. Napjaink régészei folyamatosan bõvítik ezeket a lelõhelyeket és nem tudni mit rejt még Ricse, Cigánd, Kisrozvágy, Karcsa, Pácin, vagy a ma Szlovákia területére esõ magyar falvak határa, õsidõktõl lakott dombvonulatai.

A magyar királyság létrejötte után a régi és új hit követõi sokáig vívták küzdelmüket. Emberöltõkön át õrizte õsi hitét a bodrogközi lakosság, mire sok szenvedéssel és áldozattal áttértek a keresztény hitre.

Az utolsó nagy keleti néphullám, a "tatárjárás" feldúlja és majdnem elnépteleníti a falvakat. Az õstermészet, a víz, a láp, a mocsár és a csak bodrogköziek számára kiismerhetõ erdõk, ingoványok segítik a túlélésben gazdáikat.

A mohácsi csatavesztés után a Habsburg uralom részévé válik, majd Erdélyhez tartozik rövidebb idõre. A kuruc háborúk idején ismét független a terület, de a szatmári béke után az osztrák császárság bekebelezi. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái között szép számban találunk bodrogközi férfiakat, akik életüket áldozták a függetlenségért. A kiegyezés után megindul a fejlõdés és a XIX. század végére eléri a Bodrogközt is a polgárosodás, bár a vidék mezõgazdasági, kis- és nagyparaszti jellege megmarad.

Programunk szerint tehát az õstörténettõl a XX. századig követhetõ a magyar nép története, az itt élõ emberek élete, tevékenysége, tárgyi és természeti környezete. A tervek megvalósítása csak lépcsõzetesen történhet. Elsõ szintje letelepedésünktõl az államalapítást követõ idõkig vezeti a látogatókat. A korhûséghez ragaszkodva mûködõ programok a tevékenységbe bevont látogatókat örök élményt nyújtó történelmi idõutazással röpítik vissza Szent István király idejébe. Aki pedig egyszer megtapasztalja a dicsõ elõdök által egységbe kovácsolt magyar kultúra nemzetépítõ erejét, az bárhol él a Földön, ragaszkodni fog õsei örökségéhez, identitástudata megszilárdul, és szükségét érzi annak, hogy õ is ápolja, gyarapítsa azt.

A Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Közhasznú Alapítvány, felvállalva ezt az értékteremtõ programot, az ügy mellé tudta állítani a térség településeit, az élõ kultúrtörténeti emlékparkot
tudományos alapossággal megtervezõ és kivitelezõ szakembereket, valamint a megye és a régió vezetõit. A nagy horderejû program általános és szakmai értéke országos hatású, ezért azt teljesen kidolgozva megkeresünk olyan szakmai, üzleti, és politikai személyiségeket, akik munkásságukkal sokat tesznek a magyar kultúráért, s õket a megvalósításhoz védnökként kívánjuk megnyerni.

Hisszük, hogy a jól megtervezett és korhûen kivitelezett kultúrtörténeti emlékpark igazi szakmai tanmûhelyként is mûködik, szolgálja az alsó- és középfokú oktatást, segíti a felsõfokú szakemberképzést és a kísérleti régészet tudományos módszereivel teret ad a magas szintû kutatómunkának is.

A programot kidolgozók között abban teljes az egyetértés, hogy szüksége van az országnak ilyen egyedülálló kulturális intézményre, és ez a térség fogadja ezt a programot. Területet és erejéhez mérten minden segítséget megad felépítéséhez, hogy az elfelejtett, napjainkra már hátrányos helyzetû történelmi tájon nyugvó eleink felé törlesszük súlyos tartozásunkat.

Nekünk, késõi utódoknak, kötelességünk az õseinktõl örökül kapott értékek megõrzése és gyarapítása, évezredes emlékük elõtti tiszteletadás, a néppé, nemzetté kovácsoló magyar kultúra ápolása és átplántálása gyermekeink szívébe.

A történelem igazságtalanul szétszórta a magyarságot, de az új évezredben minden lehetõségünk adott ahhoz, hogy ismét egymásra találjunk. Ehhez elsõ fontos lépés, hogy gyermekeinknek hitelesen mutassuk meg elõdeink életét.

Meg kell tennünk, hiszen a múlt, a magyar történelem minden jó vagy rossz eredménye hatással van a jövõ építésére. Helyes döntéseket csak a múlt hiteles ismerete alapján hozhatunk. 2004. december 5-e vészharangokat kongatott meg, a közeli és távoli múlt eseményeinek elhallgatása testvéreket választhat el, népet-nemzetet zülleszthet szét. A mi erkölcsi felelõsségünk ennek megakadályozása, így a hagyományõrzõk még nagyobb erõvel munkálkodnak a múlt hiteles bemutatásán.

Európa és a világ a magyar kultúrára kíváncsi, mi pedig õszintén felvállalhatjuk egyetemes és sajátos értékeinket, s a történelmi- és kultúrturizmusba bekapcsolódva a maga teljes tisztaságában mutatjuk meg a szinte érintetlen, csodálatos természeti környezetben felépülõ kultúrtörténeti emlékparkban.

Az európai közösséghez egyre erõsebben csatlakozó Magyarországon kulturális híd és kapocs lehet a Bodrogköz kelet-nyugat között, megmutatva a sztyeppei kultúra népeket formáló igazi erejét és közvetítve a történelmi változásokon át népünkre ható európai kultúra értékeit.

© BODROGKÖZI RÉGI MAGYAR KULTÚRA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2006-06-30 (4626 olvasás)