ÍJAK-ÍJÁSZAT Az íj az ember egyik legősibb fegyvere. Egykor természetes anyagokból készítették (fa, csont, állati inak), egy-egy jó íj évekig is készülhetett. A visszacsapó íjat a sztyeppe lovas népei fejlesztették ki, közöttük a magyarok íja volt az egyik legtökéletesebb. Eleink ezekkel az íjakkal vadásztak, védték saját szálláshelyeiket, vívták győztes csatáikat. Majd félezer éven át ez a fegyver volt a leghatékonyabb, a lovasíjász harcmodor pedig a legeredményesebb.

A régészeti leletek alapján ma már rekonstruálhatók a visszacsapó íjak. Több mai mester műhelyében készülnek szkíta, avar, török, mongol és magyar íjak. Ezek méretükben és működésükben azonosak az eredetivel, de mai anyagokat használva tartósabbak és gyorsabban elkészülnek. A ma élő utódok számára az íj az ősi hagyományok felelevenítését jelenti. Olyan szabadidős program, ami a természetben zajlik, fizikai és szellemi kikapcsolódást nyújt. Rajz: László Gyula: Árpád népe (81. oldal): A honfoglalás kori íj felajzatlan, felajzott és megfeszített helyzetben Terepíjász pályánkon megtanítjuk az íj használatát és változatos gyakorlási lehetőséget biztosítunk. Akit elvarázsol az ősi harcművészet, szálláshelyünkön lovagolni is magtanulhat és elsajátíthatja a lovasíjászat alapjait.

© BODROGKÖZI RÉGI MAGYAR KULTÚRA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2006-07-03 (3647 olvasás)